|
Három a Magyar igazság! Élt: négy napot…
szalairobi 2009.05.07. 19:29
 írta:szalairobi
Részemről ez a story úgy kezdődött, hogy úgy 18 évvel ezelőtt, egy szép hétvégi napon, megszólalt a csengő... Az ajtóban a Czézinger, a Barilló, meg a Komlósi. A járdán meg egy Trabi. Mint utólag kiderült, a Trabant az Ateszé(Komlósi) volt. Az egész szépséghibája csupán abban rejlett, hogy az autón nem volt műszaki, nem volt átíratva, az Atesznak meg nem volt akkor még jogsija! Teljesen be voltak indulva Részemről ez a story úgy kezdődött, hogy úgy 18 évvel ezelőtt, egy szép hétvégi napon, megszólalt a csengő... Az ajtóban a Czézinger, a Barilló, meg a Komlósi. A járdán meg egy Trabi. Mint utólag kiderült, a Trabant az Ateszé(Komlósi) volt. Az egész szépséghibája csupán abban rejlett, hogy az autón nem volt műszaki, nem volt átíratva, az Atesznak meg nem volt akkor még jogsija! Teljesen be voltak indulva! „Nem jössz? Vámosszabadin (Vámosszabadi-Újfalu gyorsasági szakasz volt 1987-ben a Kisalföld Füszért Kupa mezőnyének!) fel van ázva a pálya! Lehet menni rajta keresztbe-hosszába! Marha jó fotókat lehetne csinálni!” Mire meggondoltam volna, már át is öltöztem, magamhoz ragadtam a fotoapparátot, és robogtunk kifelé a „gyorsra”, a Czézinger, a Barilló, a Komlósi, meg a Szalai. Kiértünk. A Czézi barátunk vezetett. Elrajtoltunk. Ekkor még négyen ültünk a „papírkasztniban”.EGY: Marhamód élveztük a Rolling Stonest(gördülő kövek) a kerekek alatt, mikor is el kellett volna fordulni egy balosba, a patakmeder mellé. Állófék, alászedett kormány, alattunk a Rolling Stones, autó eleje áteresz-sarokban megakadva. Kiszállás, röhögés. Ha előre toljuk, a hátulja esik a mederbe, ha hátra, az eleje. Kihúztuk oldalra, továbbmentünk. Pár kanyarral odébb ketten kiszálltunk, a Czézinger meg a Komlósi vissza a „gyors” elejére, mindjárt jönnek! KETTŐ: Benéztem magamnak a szerintem legjobb rálátást, állítgattam a fotomasinát, és vártuk az élményt! Kis idő múlva megérkeztek. A Czézi barátunk vezetett. Guggolva összpontosítottam a fényképezőgép keresőjébe. Érkeznek! Nagyon érkeznek! Hova mennek? Felegyenesedtem, fényképezőgép leereszt, és bambán bámultam ahogy az út melletti szántóföldön tovaszánkáznak, míg az áteresz (amin át kellett volna jönniük) melletti patakmeder megálljt nem parancsolt Nekik. Ijedten rohanunk. A patakmederből Czézi barátunk röhög Ránk fuldokolva, miközben az ajtón lóg(ami a biztonsági övvel volt bekötve,mert nem záródott!), az Atesz meg a fejét fogja, amit a hátsó ablakban lévő elsősegélycsomag talált telibe a „talajfogáskor”. Gond egy szál se! De hogyan szedjük ki a masinát? Irány segítségért a kerttulajdonosokhoz! „Ti voltatok akik a Trabanttal randalíroztatok meg poroltatok? Segítsen Nektek a (ez a rész kisípolva!)” Irány a közeli falu. A kocsmában sok hasznavehető, de még több hasznavehetetlen (akik közé be lehet sorolni a hasznavehetőket!) ember. „A Józsi meg ippen szánt, neki van traktorgya!” Na, röpke másfél óra múlva, megjelent egy Simsonos, meg egy Wartburgos! Király! Öten toljuk, Wartburgos húzza! Előtte még hibafelmérés! Motorháztető fel, valami vezeték letestelt, melegedett, most levegőt kapott, belobbant, nyílt láng, füst! Én ilyet azóta sem láttam. Mire Mi egymásra néztünk, és elkezdtünk földet szórni a lángokra (ez kb. 5 másodperces időintervallum), a Wartburgos négykézláb kiviharzott a patakmederből, ajtót nyitott, beült, ajtót csukott, indított, 50 métert gyorsított! Problémát megoldottuk, Wartburgost visszacsalogattuk, Trabit kirángattuk, segítséget megköszöntük, leesett elemeket begyűjtöttük, meg sem álltunk Barilló Petiékig, ahol is a leesett alkatrészeket gyorsbilinccsel (szigetelőszalag) visszaillesztettük a kb. helyükre. Irány a Mosoni-Duna part! Kocsimosás. HÁROM: Valamelyik idiótának (asszem Én voltam), az-az ötlete támadt, hogy menjünk ki a gokart-pályára, a gumibordák közé szorult sár kirázatása céljából. Kimentünk. Na majd itt az Ateszt(mivel még nem volt jogsija), mi majd(a friss jogsisok) jól megtanítjuk vezetni! Ez így, ebben a formában nem lett igaz. A Trabit vezette boldog-boldogtalan, felváltva. Jómagam kellemesen csalódtam benne! És elérkezett az utolsó felvonás! Czézi barátunk úgy gondolta, hogy Ő még egyet megy. Én meg mondtam, hogy beülök mellé. Egész nap folyamán, egyszer sem volt bekötve egyikünk sem. A mai napig sem tudom, hogy pont akkor miért tettem mégis meg (ezúton is köszönöm a védőangyalomnak!). Az öv borzasztó passzentos volt, a támla hátradöntve, ez volt a szerencsém. A Czézi barátunk vezetett. A második körben (mint utólag mesélték), Szautner Bandi már mondta, hogy:”Ezek felborulnak!” És lőn igaza! A nagyon szűk csiki-csukik balosában a Trabi oly könnyűnek ítéltetett(legalább is én úgy éreztem). Néztem jobbra, csak fekete aszfalt, nyúltam felfelé(vagy lefelé?), tető sehol. Autó megpihen a bal oldalán, én bámulok körbe(becsatolva, a tető helyén), a távolból futva indul Szautner Bandi és Barilló Peti, Atesz(a Trabi tulaja) dermedten áll, Czézi barátom az aszfaltról tápászkodik éppen(mivel Ő nem volt becsatolva,és kiesett a tető helyén). Összenéztünk, kezdtünk volna jó szokásunkhoz hűen röhögni, mikor is valami furcsa neszre lettem figyelmes: semmi különös: pssz…pssz…pssz. Az autó a bal oldalán állt, a Trabiban a motortér jobboldalán van a benzintank, és a tanksapkán egy levegőnyílás…Marha káromkodások közepette, marha gyorsan elhagytam a jobb 1-et(bár a biztonsági öv kicsatolása némi gondot okozott), és mire a haverok a tetthelyre értek, én már próbáltam visszabillenteni az Atesz által 4 napja vásárolt(élt 4 napot!) gépegységet. Az autó kasztni cserés lett, Czézi barátunkat össze-vissza vagdosták az üvegszilánkok, az apjának azt mondta a kézfején látható sérülésre, hogy: „Elvágtam a Robiéknál fejszével!”. A Lajos bá(Czézi barátunk apuja), másnapra megtudta mi történt. Nekem csak annyit mondott: „Robikám! Azt hittem Te vagy az egyetlen normális ezek között a marhák közt! De Te is pont olyan hülye vagy mint ezek!”
Azért néha jó hülyének, csak jó lenne tudni, hogy Én mesélhetem el, vagy rólam mesélik…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
írta:szalairobi
